Dalszövegek
 |
Nekem így... 1. Nekem így, neked úgy 2. Ha szeretnél ma még 3. 365 4. Tétlen évek 5. Jöttem, láttam, győztem 6. Szakadék 7. Nekem ennyi nem elég 8. Fújom a dalt 9. 2/A 10. Nem tudok nem gondolni rád |
 |
Egy elfelejtett szó |
NEKEM ÍGY
(Lerch István – Demjén Ferenc)
válaszoltam százszor de te nem hittél nekem
kérdéseidre ráment majd a fél életem
ha nem tetszik egy szólam, mert túl magas neked
próbáld úgy, hogy néhány hanggal lejjebb énekled
nekem így, neked úgy két egyszerű út
de te nem veszed észre, hogy egy helyre fut
nekem így, neked úgy két egyszerű út
s amit én kapok, abból neked is jut mindig
te átugrottad könnyen, alattam összetört a léc
s te ott ugrálsz még most is, csak előre nem lépsz
zöld még az az alma, mit rég érettnek vélsz
csak ne téveszd a színt így el, ha szemaforhoz érsz
nagy a világ, mi legalább ne veszekedjünk ketten
nagy a világ, egyformák sosem leszünk már tán
ürítsük ki végre a béke serlegét
bár lehet én a bort, s te a vizet kedvelnéd
ha nagy lenne, a fél világot megkínálhatnám
de túl kicsi a serleg, csak nekünk elég tán
HA SZERETNÉL MA MÉG
(Zeffer András – Horváth Attila)
nem tudom, hívsz-e holnap
nem tudom, jössz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még
nem tudom, hogy látsz-e holnap
nem tudom, hogy lesz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még
ha nézhetném, ahogy elalszol
ha itt lennél, mikor ébrednék
ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép, legyen úgy is szép
akárhol és akármerre
vezessen a jó szerencse
és segítsen, segítsen az ég
minden ajtó titokra nyílik,
ha tudnánk a jelszót, be se léphetnénk
mintha már a semmibe szédülnék
szeretném, ha szeretnélek még
álmok olvadóban
lángok elfogyóban
szeretném, ha szeretnél ma még
napok, évek elfutóban
lábnyomok a tiszta hóban
szeretném, ha szeretnél ma még
365
(Szolnoki Péter – Auth Csilla)
365 napja vágyakozom
azt mondják, nem vagyok észnél
365 napja várakozom
hogy végre észrevegyél
ma megint rám néztél a kávégépnél
tudtam, csak engem vártál
ha netán átjönnél és randit kérnél
hidd el, kellemesen csalódnál
nem azért, de a boldogsághoz
nem elég, ha egy iratot áthoz
jaj, hagyjatok már békén!
hiszen épp, hogy a nevedet tudja
neked ennél jobb is jutna
ezt hadd döntsem el én!
tehetnél valamit igazán egy év után
alig pár lépés az irodám
de este végre lent a liftajtónál
vonzalmad nem volt kérdés
„a vezér kéret”- mondtad s köddé váltál
rögtön éreztem, már szeretsz rég
és ez annak a jele, hogy holnap
bemutatna az anyukájának?
jaj, hagyjatok már békén!
ez a szépfiú nem olyan őrült
aki vesz neked gyémántgyűrűt
ezt hadd döntsem el én!
TÉTLEN ÉVEK
(Gátos Iván, Auth Csilla – Auth Csilla)
csak egy felszínes ismeretség
nem figyelem, hol jársz oly sok éven át
te mégis mintha várnál
vajon miért ez a változás?
még én se tudom, hidd el, most miért érdekel
de fontos, épp mit érzel
csak a tétlen évek ténye fáj
a sok tévedésért kár
de ha ez kellett, hogy rám találj
nekem mind megérte már
nem akartalak észrevenni
féltem, ez az érzés mindent felborít
de most már ez se számít
ugye hasztalan elterelni gondolataim?
hisz titkolnom nehéz
hogy szívem már tiéd rég
JÖTTEM, LÁTTAM, GYŐZTEM
(Szolnoki Péter – Auth Csilla)
hegyeken, tengereken jöttem, láttam, győztem
hol az a mesebeli jó, mi engem várt?
a szépen kikövezett sárga útra léptem
de közben valahogy az álom mégis köddé vált
szomorú, jól tudom, de egy szívre vágyom rég
s minek agy, ha létezik, de nem ért?
kicsi mersz kellene, soha többet nem félnék
hogy ezeket megleljem, hol kapok esélyt?
valaki rám köszönt, nagyon ismerősnek tűnt
odajött, láttam bölcs mosolyát
„ne feledd, így vagy úgy valahányan tévedtünk
ha kicsit is kételkedsz menj, keress tovább!”
hegyeken, tengereken jöttem, láttam, győztem
hol az a mesebeli jó, mi engem várt?
a szépen kikövezett sárga útra léptem
de közben valahogy az álom mégis köddé vált
keresem egymagam, hol a kincs, mit kaphatnék
egyedül, vállamon a világ
hiszen ő messze jár, de én hallom hangját még
„a felelet benned van, nincsenek csodák”
hegyeken, tengereken jöttem, láttam, győztem
hol az a mesebeli jó, mi engem várt?
a szépen kikövezett sárga útra léptem
de közben valahogy az álom mégis köddé vált
hegyeken, tengereken jöttem, láttam, győztem
hol az a mesebeli jó, mi engem várt?
a szépen kikövezett sárga útra léptem
és közben valahogy az álom rég valóra vált
SZAKADÉK
(Gátos Iván – Auth Csilla)
néhány napja látom szemeden
minden kérdéstől félsz
érintésed hűvös idegen
érzem válasz remélsz
mély a szakadék
mégsem küzdenék
sorsom örök zuhanás ezután
engedném választhass szabadon,
melyik út vár most rád
kérdés nélkül tűrném megadom
ahogy indulsz tovább
mély a szakadék
mégsem küzdenék
sorsom örök zuhanás ezután
de a hangom halkan szól:
vajon tényleg így van jól?
bárcsak értenéd,
rajtad múlik minden rég
NEKEM ENNYI NEM ELÉG
(Éry Balázs, Auth Csilla – Auth Csilla)
azt hittem tévedés, mikor szép lett minden hirtelen
túl könnyű játszma volt, sose kellett hozzá kínzó türelem
kérdeztem, miért nem érzem a jóllakottság ízét
de rájöttem, nem én lennék - tudtam, nekem ennyi nem elég
nem kellett sorba állnom, az élet rögtön felkarolt
egy kérdés változatlan az úton mégis bennem zakatolt
miért kaptam annyi jót, ha csak ennyi volt a célom
és többet meg se próbálnék? - tudtam, nekem ennyi nem elég
tanultam évekig, de a szó már mit sem ér
amikor minden érzés legbelülről űz
harcoltam önmagammal, mert hittem, bírom még
kevés, hogy elfogadjam - tudtam, nekem ennyi nem elég
mindennek megfelelni, a vágy most bennem oly erős
hisz szóhoz én jutok tudom, én vagyok most másért felelős
s ha őszintén vallanám, ami énszerintem számít
ők kérdés nélkül elhinnék – de most már nekem ennyi nem elég
tanultam évekig, de a szó már mit sem ér
amikor minden érzés legbelülről űz
harcoltam önmagammal, mert hittem, bírom még
kevés, hogy elfogadjam - tudtam, nekem ennyi nem elég
s amiért megküzdöttem, akkor lesz enyém
amikor minden egyes szívben ég majd tűz
győznöm kell minden áron, hogy lássák mennyit ér
vállalni ezt a sorsot, mert biztonságban élni nem elég
FÚJOM A DALT
(Demjén Ferenc, Gátos Iván, Auth Csilla – Auth Csilla)
sűrű, kerek erdő mélyén élt egy lány
folyton énekelt, de mindig más hangján
átok sújtja, melynek súlya rettentő
míg az összes haja földig meg nem nő
miért néztek
őrültnek?
százféle hangom van és kész
mit vártok?
tudjátok:
hosszú haj és rövid ész
én csak fújom a dalt
én csak fújom a dalt
sárkányfűtől kezdve mindent megpróbált
kígyóméregig a varjúhájon át
rémes üstökben a főzet gőzölgött
ám a haja szála egy centit sem nőtt
így élek
higgyétek
én most már bármit megtennék
mondjátok
mit láttok?
ugye hosszabb kicsikét?
nem bánom
így hordom
sorsomnak tüskés bosszúját
túlzottan
megszoktam
ezt a rövid frizurát
2/A
(Gyenes Béla – Auth Csilla)
inkább csak érzem az esőt
nem látok, elvakít a köd
rég nem jár busz se már
kicsi tócsák fénye navigál
csizmámban térdig áll a víz
lábam már rég magától visz
megfázom, jól tudom
de ma mégsem bánom
dúdolva nyár lesz az őszből
kora reggel már újra te védesz a széltől
kék Saab-ban köpcös negyvenes
elvinne, bár csak Vácra megy
randin volt, gondolom
csak az illatfelhőt szagolom
háttérben szól a rádió
azt mondják, mégse lesz még hó
hallom a hangokat
de csak téged látlak
rendben lesz hajnalra minden
tudom, távol van még, mégis boldog a szívem
NEM TUDOK NEM GONDOLNI RÁD
(Auth Ede – Halmágyi Sándor)
hogy ki voltál nekem?
a választ keresem
és mondok szavakat
kicsiket, nagyokat
hisz nem volt olyan rég
a postás keres még
sok régi jó barát
emleget, gondol rád
a nappalt még csak jól bírom
emléked este fáj nagyon
mindegy, vállalom vagy tagadom
de szent igaz, hogy akarom
nem tudok nem gondolni rád
nélküled üres lett a ház, védtelen
a hűvös kezekért, a fénylő szemekért
a sok-sok mosolyért, köszönet mindenért
ha egyszer visszatérsz
és veled jön a fény
majd újra nevetünk
boldogan te meg én
volt sok szép örömöm
mégis csak köszönöm
A SZERELEM AZ ESETEM
(Gátos Iván – Szabó Ágnes)
hányszor kértem, jöjjön értem
el is képzeltem
a magas, kék szemű ideált
mégsem volt soha jó, hogyha rám talált
te tényleg más vagy, mégis kellesz
mi vonzott hozzád
mitől érdekelsz, nem tudom
csak hogy remeg a Föld, mikor átölelsz
a szerelem az esetem
hát erre vágytam
itt voltál a szemem előtt
meg se láttam
miért te vagy?
nem is kérdezem
hisz a választ
rég a szívemben érzem
sokat vártam, megpróbáltam
mégsem bűvölt el
az a kék szemű, gyönyörű
vele semmi se volt ilyen egyszerű
míg másra vágytam, megtaláltam
ki nem hasonlít rá
lehet bármilyen, azt hiszem
hogyha úgy ölel, ahogy senki sem
ígértek már minden luxust
nem volt soha elég
de tudom, bármim van, elcserélném
egy nálad töltött, forró éjjelért
ÉRZÉS
(Pataki Attila/Slamovits István – Bartha Alfonz)
minden érzés amit adtál, jó volt nekem
minden mi te voltál, jó volt nekem
minden szavad, megérint, megéget
bezár, szívembe téged
hol van már a szép világ?
számodra messze már
de néha még a magasba vágysz
mint hulló kő zuhansz tovább
de minden út összefut
az árnyékból a fény kijut
de egyszer még
gondolj rám
gondolj rám
minden amit adtál
híven őrzöm, még élek
mindig újra kezdve
kereslek, míg el nem érlek
LENNÉK ÉN PONT AZ A NŐ
(Bon-Bon –Duba Gábor)
tudod, szóltak, de úgyse hittem
hogy az élet egy kicsit fáj
van, hogy könnyű és jól megy minden
de az út végén egy másik út vár
szóltak, de mégse hittem
néha jót tesz a változás
jön a holnap, és át kell élnem
mert a vágy ellen nincs védőoltás
nézd, ez vagyok én
csupa kézzel írott szó
nekem, hidd el, épp így jó
lennék én pont az a nő
kiről mindig álmodtál
lennék én nyári eső
de a nyár is elmúlt már
lennék én hűs vizű tó
de a tűz, az bennem ég
hogyha mást akarsz
az úgysem én lennék
tudod, szóltak de nem vigyáztam
úgyis eldől, hogy mi vár rám
van egy kis hely a nagyvilágban
hogyha érdekel, majd eljössz hozzám
hozd el a lelkem kulcsát
ne csodálkozz, ha beléptél
hogyha illik a lelkem hozzád
tudom, itt maradsz, hisz miért is mennél
nézd, ez vagyok én
csupa kézzel írott szó
nekem hidd el, épp így jó
ez a pillanat most jó
és a tegnap elmúlt rég
hogyha mást akarsz
az úgysem én lennék
NEM LÁTLAK TÖBBÉ
(Gátos Iván – Auth Csilla)
puha, jóleső ébredés, de
betakar még a rettegés
keserű álmok hajnalán
száguldás vár rám
ezermérföldnyi kábultság, de
meddig tart ez a boldogság?
hideg, végtelen fájdalom
s minden percem átgondolom
százszor megbántam
bárkit bántottam
miért nem válhat
minden bűnöm semmissé?
késő kérdeznem
miért nem éreztem
hogy nem látlak soha többé
fut a film, sok-sok ismert kép
őrzi életem emlékét
egyedül, mikor véget ér
kiáltásom semmit sem ér
olyan csábító a hívó szó
és a vakító fény kigyúlt
nyújtom két kezem, hogy érezzem
és elhiggyem
nem bánthat többé a múlt
HÍVJ FEL!
(Pély Barnabás, Romhányi Áron – Szabó Ágnes)
jó, hogy nálad a névjegyem
de nem hívtál a héten
így lett téboly az életem
s a mobil a mindenem
hozzám nőtt csendben
ami érthető
hisz egy percre sem hagyom el
de nem számít ez sem
csak a térerő,az mindig jó legyen
hívj fel! csak annyit kérek
s mondd el, mit úgyis érzek én
s hogy 8-ra jössz elém
hívj fel! én most is várom
s mondd el, hogy újból láthatom
a vágyat az arcodon
mindig kinn van az asztalon
hogy minden percben lássam
a némítót - ha jól tudom
még nem is használtam
emlékszem rá, kérted
hogy újra láthass majd
mégis, ez nálad meddig tart?
vágy volt, ezt tényleg éreztem
s kétlem, hogy félreértettem
MÁTÓL ÉN VIGYÁZOK RÁD
(Éry Balázs – Auth Csilla)
nincs, ki az életben
csak jót és szépet élt át
kinek napfény
és felhőtlen boldogság járt
kinek rossz emlék
nem jutott, csak játék
kár, hogy az élet
nem égszínkék évekről szól
és a sors nem csak
másnak oszt minden bajból
tudod, azt mondják
felnövünk a gondoktól
hidd el, hogy
mától én vigyázok rád
az életem csak rólad szól
eltörlöm
szíved minden fájdalmát
és védelek a bánattól
kell, aki szól, csak hogy tudd
mindig számíthatsz rá
aki nem kérdez
s fájdalmad meghallgatná
veled érez és átölel
ha bújsz hozzá
jó, mikor érzed
hogy szíved a rossztól nem fél
mikor nem számít más
csak hogy melletted él
kivel úgy érzed
mindörökre élhetnél
EGY KCISINY SZÉP
(Auth Ede – Halmágyi Sándor)
nincs szerencsém
miért keresném?
de néha még elém áll
kedvesen szól
s így van ez jól
mert nekem ez még jár
nem voltam én se mindig
fáradt hangulatban
évek óta élek egymagamban
s bennem minden árva, régi dallam él
néha-néha mégis visszatérnek
szürke fényű kedves, régi évek
s röpke perc alatt
már minden újra él
egy kicsiny szép
lám, akad még
és néha így elém áll
kedvesen szól
s így van ez jól
mert nekem ez még jár
WHITNEY HOUSTON-T HALLGATOK
(Bruzsa Gábor, Faltay Csaba, Istvánffy Zoltán – Auth Csilla)
száz fok, a klíma se jó
és a Nagykörút végleg beállt
hónapok telnek el addig
míg végre a lámpa vált
mindenki balkezes
az előny nem érdekes
miért pont itt állt meg a piros hetes?
és én csak
Whitney Houstont hallgatok
döng a város a Lánchíd óta
letekerve az ablakok
kicsit hangos talán
mindig a rossz sávban állsz
és a benzin is épphogy elég
jobbról egy tűzpiros Honda
nem jelzi, csak bevág eléd
legyintesz: persze, nő
így rögtön érthető
szőke nőnek minden elnézhető
GYERE VELEM
(Pély Barnabás, Romhányi Áron – Szabó Ágnes)
út, amit áthat még a múlt
s amit végigjárva elhittem lassan,
hogy nem jó egymagam
tán egy érzés volt csupán
hogy majd hozzád bújva elmúlik minden
régi félelem
és valaha még, ha kérdezed
hogy merre mennék nélküled
hát valahová, hol foghatnám kezed
úgy kérlek, gyere velem!
egyedül nincs helyem
még az álmomban sem
gyere velem!
s elhagy a félelem
jó, talán fel sem fogható
minden érintésed elringat engem
mint könnyű altató
már soha el nem tévedek
amíg téged látlak nincs cél és nincs hely
mit el nem érhetek
nincs is távolság
ha együtt úszunk át
minden tengert
s ha baj várna rám
van remény
ha ott vagy, hol én
NEM CSAK RÓLAD SZÓL AZ ÉLET
(Gátos Iván, Auth Csilla –Szabó Ágnes)
valaki forrón átölelt
hozzám bújt és csak rám figyelt
már ő érdekelt
nehezen múlt a fájdalom
tőled kaptam s visszaadom
már úgysem hordom
nem csak rólad szól az élet
most már mással jó nekem
tényleg nem hitted, hogy lépek
és hogy végleg megteszem?
tudom, hogy újrajátszanád
de nézd a régi bábfigurát
lassan talpra állt
rángathatsz bárkit drótokon
de hidd el, én már úgysem hagyom
és könnyen mondom
nem csak rólad szól az élet
LEGYEN ÜNNEP
(Demjén Ferenc)
nekem úgy tűnik
egyszer a szél megkavart mindent
ezért létezünk is
olyan rendezetlenül
egyszer belöktek minket egy ajtón,
s majd kilöknek
de mi tűrünk mindent
olyan rendületlenül
és csak egy pár kíváncsi
lépett néha félre
amilyen te voltál, s amilyen
egyszer voltam én
de azt is úgy tettük, hogy
senki nem vett észre
ezért még ma is oly messze vagy tőlem
a szeretet ünnepén
maradtak hétköznappá
szürkült színes álmok
maradtunk valósággá
törpült óriások
itt állnak körben a gyermekek,
kiáltanunk ezért nem lehet,
miért zavarnánk pont mi meg
ezt a legszentebb ünnepet?
legyen ünnep az égben
és ünnep a Földön
már engem rég nem érdekel
pedig égnek a gyertyák
s a könnyem kicsordul
miért - miért nem lehetsz most közel
lehet ünnep az égben
és ünnep a Földön
de te messze vagy, nem érlek el
pedig égnek a gyertyák,
s a könnyem kicsordul
ha nem lehetsz
miért nem lehetsz most közel?
a dolgok úgy szakadnak félbe
mint az élet
lehetett nagyszerű
de még sincs ráadás
már azt is eltűröm, hogy
csak a lelkem lásson téged
nem szabad együtt lennünk
mert azt el nem tűrné más
én is beálltam
és beállsz te is a sorba
hogy ki melletted áll
annak fogd kezét
ha a képek előtted
lassan összefolynak
nem kell felelned senkinek
a véletlen könnyekért
hiszen erre vártunk
s ma újra összegyűltünk
hogy egy évben egyszer
boldogok legyünk
lehet ünnep az égben
és ünnep a Földön
de te messze vagy, nem érlek el
ahogy égnek a fények
én is elégek
ha nem lehetsz
miért nem lehetsz most közel?
ILYEN, AKI SZERET
(Bon-Bon – Szabó Ágnes)
másképpen ébred,
ki érinthet téged
győztesként élhet,
mert bízhat benned
szeme elvakít, ahogy felragyog
mikor meglát, s rád mosolyog
olyan boldog a hangja, ha rád nevet,
mikor este átöleled
ilyen, aki szeret
s éjjel-nappal veled lehet
aki bármit kérhet
ilyen, aki szeret
bármi jön, csak nevet
hisz érzi, már az övé
amit régen várt
annyi hűs éjen át
s aki él gondtalan
boldogan
fényűző vágyak
őt nem hajtják rég már
órákká váltak
s ez mind csak rá vár
KÖLTÖZÉS
(Gyenes Béla/Bon-Bon – Szabó Ágnes)
költözés –
nem csak másik házba,
most végre szívem áll tovább
furcsa még -
hisz csak most lett vége,
bár rég elhagytál
a fogkefém
s a tőled kapott pólóm
én már el nem hozom - hagyom
hordja más,
akit érint még talán
a szürkült varázs
végeztem,
azt hiszem,
a kés már nincs a szívemben,
tévedtem, mégis más a végzetem
rájöttem
hirtelen,
új tűz ég a véremben
és az átkod nem fog már az életemen
nem zavar,
hogy épp ma 3 éve,
hogy megláttál egy pénteken
változom
s hogy hányszor bántottál meg,
rég nem számolom
mindaz, ami tőled járt
most valahol rám talált
JÓL VAGYOK ÉS PONT
(Bon-Bon – Duba Gábor)
ma végre jól vagyok és pont
nem érint meg, hogy más mit mond
semmit nem bánok meg,
míg a jókedv tart
tudom, hogy lesz egy pár órám,
ameddig senki nem szól rám
és csak békésen fekszem a fűben majd
voltam tündérlány,
hidd el, nem nagy szám
szépen néztem
és volt rajtam két nagy szárny
közben felnőttem
és most már felnőttben
voltam példás
és áldott jó mindenben
ebből végleg elég
nekem most mennem kell
mától más érdekel
mindig dolgoztam
mint egy rendes gép
egyszer felhúztak
és most is pörgök még
arra nincs is szó,
hányszor voltam jó
és ez úgy érzem,
őrülten fárasztó
ebből végleg elég
nekem most mennem kell
mától más érdekel
jobban érzem magam
és most nem is számít más
mondd, hogy van még idő
mondd, hogy nincs késő
mindig van folytatás
ma végre jól vagyok és pont
nem érint meg, hogy más mit mond
semmit nem bánok meg,
míg a jókedv tart
tudom, hogy lesz egy pár órám,
ameddig senki nem szól rám
és csak békésen fekszem a fűben majd
NEM TE VAGY A VÉGŐ MEGOLDÁS
(Bon-Bon – Duba Gábor)
nem te vagy az ideál
aki rég idejár
nem te vagy a szerető
akit hajt az idő
nem tudom, hogy mit akarsz
de az jó, ahogy vigasztalsz
hallgatom a kitalált,
ledarált szavakat
hidd el, hogy jól tudom,
ez egy játék
eljött az alkalom
mire várnék, mire vársz még
nem te vagy a végső megoldás
de ez így is nagyon jó
veled az élet nagyon más
de a lelkünk hasonló
hé, gyere és ne bomolj
ez az ügy nem komoly
nem te vagy az esetem
nem is azt keresem
hidd el, hogy jól tudom
ez egy játék
eljött az alkalom
mire várnék, mire vársz még
ugye érzed, milyen jó
ugye érzed, milyen szép
de ennyi épp elég
NEM AKAROK TÚL SOKAT KÉRNI
(Gyenes Béla – Duba Gábor)
nem akarok túl sokat kérni tőled
csak a lelkedet kedvesem
ugye semmiség, de ennyi elég
hát add oda nekem
csak a holnapot kérem tőled
és egy egyszerű szenvedélyt
ugye semmiség, de nekem elég
hát add oda nekem
úgy untat a sok játék,
mert réges-rég felnőttem
már nem hiszek a szóban,
meg a télapóban sem
és súghatsz nekem bármit
a fékevesztett vágyról
kell még valami más is,
ami több időre szól
csak a holnapot kérem tőled
és egy egyszerű szenvedélyt
ugye semmiség, de nekem elég
hát add oda nekem
már rég nem az a kérdés,
hogy mennyi mindent vártam
nem számít csak az érzés,
ami éppen bennem van
jó, jó nagyon a szándék,
hogy engem elvarázsolj,
de kell még valami más is,
ami több időre szól
FELNŐTTÜNK
(Závodi Gábor – Szabó Ágnes)
régi szavak,
mit nem mondunk már
rég csak falak
hallgatnunk kár
bátrak voltunk
mitől változtunk át?
bárki láthatta még,
hogy benn mikor fájt
közben felnőttünk,
nem sírunk már, mikor félünk
most, hogy felnőttünk,
rájöttünk már,
miért is óvjuk szívünk
a régi gyerek
bennünk él még,
de máshogy nevet,
kit megtörtek rég
ma bármit érzünk
titok - nem látszunk át
így senki nem tudja már,
hogy benn mégis fáj
látod felnőttünk,
nem sírunk már, mikor félünk
most, hogy felnőttünk,
megnézzük már,
merre lépünk.
és már csak egy ölelés
(már csak egy ölelés) árulja el:
mégis kell,
mégis szép
s bízunk még.
MINDEN RENDBEN
(Bon-Bon – Szabó Ágnes)
jó hír az, hogy elhagytál
élvezem ám nagyon
hisz jó a magány
boldog lesz a család,
többet lát ezután
jó lesz minden napom,
hisz várhatom újra majd,
hogy telefonálj
és ha mégsem te hívsz,
fájhat jól legalább
ez gyönyörű nyár
csupa jó vár
te se vagy már
és mától újra enyém lesz az egész ágy
s ha szenvedni látsz,
csak hallucinálsz
minden rendben, nézd milyen kék az ég
nézz csak rám és mondd, mi is
kellhet még
mondd meg, mért is fájna, hogy többé
nem vagy már
hisz őrült jó, hogy elhagytál
minden nap majd éjfélig dolgozom, kell ez is
hisz annyira jó
feltör majd a cégem,
dől a sok millió
az autódból is van ezer,
mindegyik sarkon áll
egy ugyanolyan
látod, ez is segít
jól érezni magam
MONDD, HOGY NEM
(Éry Balázs/Auth Csilla – Szabó Ágnes)
párás hajnalon,
hűvös ágytakarón
fordulsz felém,
s irigyen nézem én
békés álmod
forró fájdalom
minden gondolatom
félek az éj,
ami így volt tökély
a szenvedéllyel véget is ér
nem múlhat el -
amíg tartott, még elhittem
s nem értem,
miért nem bízom mégsem
miért érzem,
holnap nem vár semmi sem
virrad már és én mindenem
elveszítem
bújj hozzám és mondd, hogy nem
mondd, hogy nem visz a reggel el,
és mondd, ha százszor hívlak,
százszor itt leszel
fekszem válladon
zsibbadó karomon
rég nem tudom,
min is gondolkodom
hisz kételyekre semmi okom
nem múlhat el -
amíg tartott, még elhittem
s nem értem,
miért nem bízom mégsem
miért érzem,
holnap nem vár semmi sem
virrad már és én mindenem
elveszítem
bújj hozzám és mondd, hogy nem
mondd, hogy nem visz a reggel el,
és mondd, ha mindig hívlak,
mindig itt leszel
VONZÓ SZOMSZÉD
(Szentmihályi Gábor/Éry Balázs – Szabó Ágnes)
nemrég egy szintre költöztünk
és folyton egymásba ütköztünk
jól láttam én, hogy ahányszor
erre sétáltál a kutyáddal
felnéztél nyomban,
de közben én bátran
a függöny mögé bújtam gyorsan
döntsd el, kedves szomszéd,
lépjünk most, vagy játsszunk még
hidd el, futnék hozzád
úgysem gond a távolság
jó egy vonzó szomszéd
kár, hogy mindez játék még
nap mint nap látsz
s én látom hol jársz
mondd, miért vársz
látom, elmúlt már reggel négy
a zajból hallom, hogy fenn vagy még
kérdezném rég,
miért választ engem tőled el
egy téglafal,
hát hozd fel a postám
vagy kérd el a létrám
csak zörgess már át egyszer hozzám
HA OTT JÁRSZ LENN
(Bon-Bon – Szabó Ágnes)
olyan sokszor fájt,
hogy akit szíved várt
el sem jött, mert épp máshol járt
s aki fontos volt,
csak játszott,
csak bántott
mikor tévedtél,
mikor néha féltél,
nem szóltál, s én láttam, elvesztél
de bárhogy is féltlek,
legjobb, ha én csak értelek
mást nem segíthetek
néha ott jársz lenn a mélyben -
nézni is fáj
s nekem várnom kell, hogy visszatalálj
pedig megfognám a kezed,
de nem tehetem,
csak némán nézhetem
aki bántott rég
s ami bánthat még,
ha megtehetném, eltörölném
sose engedném,
hogy bántson,
hogy fájjon
akad néhány könny,
mire nem volt vigasz
s néhány kérdés nem kap választ már
s ha félsz majd egy éjjel,
vagy az, ami fáj, nem múlik el
én itt leszek, ha kell
néha ott jársz lenn a mélyben -
nézni is fáj,
s nekem várnom kell, hogy visszatalálj
pedig megfognám a kezed,
de nem tehetem,
bárhogy is fáj a félelem,
szívedet meg nem védhetem
s bárhova jutsz így nélkülem,
csak némán nézhetem
8-TÓL FÉL 6-IG
(Florrie Palmer –Szabó Ágnes)
reggelente mindig,
ha ébred a világ
kelni kell, de minket
még visszahúz az ágy
vár a munka - tudom
így hát menni kell
de hogy’ bírom ki addig
míg újra itt leszel
már soknak érzem azt is,
ha a konyháig kimész,
mert messze lenni tőled
túlontúl nehéz
gyűlölöm a percet, ha búcsúzol,
nem leszek csak éjjel újra jól
rád várok 8-tól fél 6-ig
fél 6-tól jó lesz hajnalig
bár reggel mindig útra kelsz,
éjjel majd újból ölelsz
rád várok 8-tól fél 6-ig
fél 6-tól jó lesz hajnalig
pár óra csak, míg nem vagy itt
bár 200 évnek tűnik
lenne dolgom bőven,
de semmit nem teszek
úgyse köt le semmi,
ha nem vagyok veled
csak bámulom az utcát,
hogy jössz-e már
s gyűlölöm az órát,
mert olyan lassan jár
elhinni nem merem,
de itt vagy végre mellettem
és mindent elmesélsz,
ami történt nélkülem
később eléget majd elevenen a tűz
és tudom jól, hogy ilyenkor
minden így van jól
EL KELL, HOGY ENGEDJ
(Demjén Ferenc)
nekem százszor is mondhatod, hogy én túl bolond vagyok
de én érzem, mindig őriznek fent az őrült angyalok
ha egy túlhajtott világ nem figyelne rád
ez jó ok arra, hogy megpróbáld, mit a pillanat kínál
még itt vagyok veled, hát nem kell féltened
de ha messze járok, a világ úgyis forog majd veled
kár visszatartanod, csak bajt okozhatok
mert én szabad vagyok, bár te azt hiszed,
csak egy egyszerű bolond
el kell, hogy engedj
el kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj
hozzád túl bolond vagyok
el kell, hogy engedj
el kell, hogy engedj
el kell, hogy engedj
hozzád túl bolond vagyok
kívánok minden újat, hogy egyszerre mindent lássak
ezért nem érdekel, hogy mennyire tetszem neked,
vagy bárki másnak
ha csábítanak a vágyak, futnék a nagyvilágnak
mert tudom jól, hogy valahol messze
még meglepetések várnak
KÜLÖNÖS SZILVESZTER
(Várkonyi Mátyás – Miklós Tibor)
szilveszter éjjel
ülünk egy széken
kettesben, úgy, mint rég
a szemedet nézem
s hirtelen érzem
felszáll velünk a szék
kirepül az ablakon
átsuhan a városon
vigyázok, hogy el ne szédülj, s átölel karom
részegek a csillagok
pezsgőt iszik fenn a Hold
álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...
különös szilveszter
köszön egy hóember
utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék
különös szilveszter
köszön a hóember
akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép
egy rozoga házban
rózsaszín kádban
kék asszony énekel
százéves kútnál
vidéki kislány
kéri, hogy vegyük fel
keresztül a városon
benézünk sok ablakon
vigyázok, hogy el ne szédülj, átölel karom
részegek a csillagok
pezsgőt iszik fenn a Hold
álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...
SZÁLLJ FEL MAGASRA
(Gallai Péter – Köves Miklós)
szállj, szállj, szállj fel magasra
dalom, hódítsd meg most a kék eget
jöjj, jöjj, kérlek, ne menj el
gyere, hallgasd csak az éneket
vártam, hogy végre szóljak
azt, hogy elmondjam, mit is gondolok
hallgasd, hallgasd meg kérlek
azt, mi számomra a legszentebb dolog
kérlek, higgy, hogy neked higgyek
kérlek, bízz, hogy bízhassak én
kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak
kérlek, élj, hogy élhessek én
szállj, szállj, szállj fel magasra
dalom, hódítsd meg most a kék eget
jöjj, jöjj, kérlek, ne menj el
gyere, hallgasd csak az éneket
kérlek, higgy, hogy neked higgyek
kérlek, bízz, hogy bízhassak én
kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak
kérlek, élj, hogy élhessek én
VIGYÉL EL
(Presser Gábor – Sztevanovity Dusan)
ez a részem az egészből
szép, szép, szép
nem is jár több a kevésből
nekem sírni nincs okom
nem is értem azt, hogy mi kell még
még, még, még
ez egy napsütötte, vidám kép
és ezt mindig nézhetem
mert amit látok, nézhetem
vigyél el
az a jó, ha meg se kérdezel
hogyha kézen fogsz, és elviszel
vigyél el
vigyél el
mikor elköszönni nem lehet
mikor elszakadni nem merek
vigyél el
minden úgy van, ahogy kívántam
jól, jól, jól
magam egyszerűen bezártam
s ahogy kell, most vállalom
vannak láncaim a szavakból
jók, jók, jók
vannak álmaim is magamról
hogy a jóból elmegyek
igen, elmegyek veled
EGY ELFELEJTETT SZÓ
(Presser Gábor – Sztevanovity Dusan)
értünk egymás nyelvén, minden szó beszél
mégis másképp érted, mint ahogyan én
más a szó, ha mondod, más, ha hallgatod
nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb
én tudom a dallamot, te tudod a szót
én mondom az igazat, és te mondod a jót
az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó
de mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott
egy-két elfelejtett szót
minden ember jó, kit megtalál egy szó
minden szó is jó, ha embernek való
minden ember más, de éppen ez a jó
hát meddig várjak még
hogy felhangzik egy elfelejtett szó
érzem, amit érzel, látom, amit látsz
mégis másképp mondom, mint amit te vársz
gondolhatok bármit, előbb mondod ki
megbotlom egy kőben, s te fogsz elesni
é hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb
összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog
ami nekem jó, az talán neked nem való
de mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott
egy-két elfelejtett szót
EMLÉKÜL
(Jakab György – Hatvani Emese)
a szívtelen időt megfordítanám,
hogy újra nálam legyél
hazudnám neked az élet dolgait,
hogy semmitől se félj
hiszem, mindent szabad, hogyha valakit szeretünk
felmentést ad a világ
a véletlen téged egyedül könnyen bánthatott
nem nyílhat már a virág
a hullámzó időt visszatartanám
ne gyűrűzzön tovább
szép lenne megint az együtt ébredés
jobban vigyáznék rád
hiszem, mindent lehet, hogyha valakit szeretünk
elnézi úgyis a világ
most már tudom, de egyedül kinek mondjam el
az égre írni ugye kár
a szívtelen időt megfordítanám,
hogy újra nálam legyél
FÉLTELEK
(Bokor Tibor – Bokor Gyula)
rég hiába hívtalak, elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem, még velem, még nekem
úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
megtaláljalak magamnak, vártalak
itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
szeress, ölelj mindig úgy engem
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
olyan jó, oly jó veled
még, ha elringat az álom, lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
megtaláljalak magamnak, vártalak
nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagyvilág
tudom már, hogy mit jelent, hogy féltelek
lehet másé az érdem, lehet másé a pénz
ami a koszorút fonja, lehet másé a kéz
lehet a dicsőség is másé, és ami ontja a fényt
de ha visszhangzik bennünk, óóóóó
A DAL A MIÉNK
(Karácsony János – Sztevanovity Dusan)
lehet másé a vétkem, és másé a múlt
lehet másé a csillag, ha a fénye kigyúlt
lehet másé a mennybolt, s amin fekszünk, a rét
de ha visszhangzik bennünk, óóóóó
a dal a miénk
ha mondanám, de nem tudom jól
akkor helyettem szól
egy szólam a régi napok dalaiból
lehet másé a harc is, lehet másé a rend,
lehet másé a dallam, lehet másé a csend,
lehet a gondolat is másé, másé a kezdet és a vég,
de ha visszhangzik bennünk, óóó
a dal a miénk
MARADJ VELEM
(Balázs Ferenc – Horváth Attila)
amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked
amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed