Dalszövegek

 

Nekem így...

  1. Nekem így, neked úgy
  2. Ha szeretnél ma még
  3. 365
  4. Tétlen évek
  5. Jöttem, láttam, győztem
  6. Szakadék
  7. Nekem ennyi nem elég
  8. Fújom a dalt
  9. 2/A
10. Nem tudok nem gondolni rád

 

A szerelem az esetem

  1. A szerelem az esetem
  2. Érzés
  3. Lennék én pont az a nő
  4. Nem látlak többé
  5. Hívj fel!
  6. Mától én vigyázok rád
  7. Egy kicsiny szép Bolyki Balázzsal
  8. Whitney Houstont hallgatok
  9. Gyere velem!
10. Nem csak rólad szól az élet
11. Legyen ünnep
12. Ilyen, aki szeret

 


Minden rendben

  1. Költözés
  2. Jól vagyok és pont
  3. Nem te vagy a végső megoldás
  4. Nem akarok túl sokat kérni
  5. Felnőttünk
  6. Minden rendben
  7. Mondd, hogy nem
  8. Vonzó szomszéd
  9. Ha ott jársz lenn
10. 8-tól fél 6-ig

 

 

Egy elfelejtett szó

  1. El kell, hogy engedj
  2. Különös szilveszter
  3. Szállj fel magasra
  4. Vigyél el
  5. Egy elfelejtett szó
  6. Emlékül
  7. Féltelek
  8. A dal a miénk
  9. Maradj velem 


NEKEM ÍGY

(Lerch István – Demjén Ferenc)

 

válaszoltam százszor de te nem hittél nekem

kérdéseidre ráment majd a fél életem

ha nem tetszik egy szólam, mert túl magas neked

próbáld úgy, hogy néhány hanggal lejjebb énekled

 

nekem így, neked úgy két egyszerű út

de te nem veszed észre, hogy egy helyre fut

nekem így, neked úgy két egyszerű út

s amit én kapok, abból neked is jut mindig

 

te átugrottad könnyen, alattam összetört a léc

s te ott ugrálsz még most is, csak előre nem lépsz

zöld még az az alma, mit rég érettnek vélsz

csak ne téveszd a színt így el, ha szemaforhoz érsz

 

nagy a világ, mi legalább ne veszekedjünk ketten

nagy a világ, egyformák sosem leszünk már tán

 

ürítsük ki végre a béke serlegét

bár lehet én a bort, s te a vizet kedvelnéd

ha nagy lenne, a fél világot megkínálhatnám

de túl kicsi a serleg, csak nekünk elég tán

 

 

HA SZERETNÉL MA MÉG

(Zeffer András – Horváth Attila)

 

nem tudom, hívsz-e holnap

nem tudom, jössz-e holnap,

de szeretném, ha szeretnél ma még

 

nem tudom, hogy látsz-e holnap

nem tudom, hogy lesz-e holnap,

de szeretném, ha szeretnél ma még

 

ha nézhetném, ahogy elalszol

ha itt lennél, mikor ébrednék

 

ha mégis máshogy lenne

és én már nem leszek benne

legyen szép, legyen úgy is szép

 

akárhol és akármerre

vezessen a jó szerencse

és segítsen, segítsen az ég

 

minden ajtó titokra nyílik,

ha tudnánk a jelszót, be se léphetnénk

 

mintha már a semmibe szédülnék

szeretném, ha szeretnélek még

 

álmok olvadóban

lángok elfogyóban

szeretném, ha szeretnél ma még

 

napok, évek elfutóban

lábnyomok a tiszta hóban

szeretném, ha szeretnél ma még

 

 

365

(Szolnoki Péter – Auth Csilla)

 

365 napja vágyakozom

azt mondják, nem vagyok észnél

365 napja várakozom

hogy végre észrevegyél

 

ma megint rám néztél a kávégépnél

tudtam, csak engem vártál

ha netán átjönnél és randit kérnél

hidd el, kellemesen csalódnál

 

nem azért, de a boldogsághoz

nem elég, ha egy iratot áthoz

 

jaj, hagyjatok már békén!

hiszen épp, hogy a nevedet tudja

neked ennél jobb is jutna

ezt hadd döntsem el én!

 

tehetnél valamit igazán egy év után

alig pár lépés az irodám

 

de este végre lent a liftajtónál

vonzalmad nem volt kérdés

„a vezér kéret”- mondtad s köddé váltál

rögtön éreztem, már szeretsz rég

 

és ez annak a jele, hogy holnap

bemutatna az anyukájának?

jaj, hagyjatok már békén!

ez a szépfiú nem olyan őrült

aki vesz neked gyémántgyűrűt

ezt hadd döntsem el én!

 

 

TÉTLEN ÉVEK

(Gátos Iván, Auth Csilla – Auth Csilla)

 

csak egy felszínes ismeretség

nem figyelem, hol jársz oly sok éven át

te mégis mintha várnál

 

vajon miért ez a változás?

még én se tudom, hidd el, most miért érdekel

de fontos, épp mit érzel

 

csak a tétlen évek ténye fáj

a sok tévedésért kár

de ha ez kellett, hogy rám találj

nekem mind megérte már

 

nem akartalak észrevenni

féltem, ez az érzés mindent felborít

de most már ez se számít

 

ugye hasztalan elterelni gondolataim?

hisz titkolnom nehéz

hogy szívem már tiéd rég

 

 

JÖTTEM, LÁTTAM, GYŐZTEM

(Szolnoki Péter – Auth Csilla)

 

hegyeken, tengereken jöttem, láttam, győztem

hol az a mesebeli jó, mi engem várt?

a szépen kikövezett sárga útra léptem

de közben valahogy az álom mégis köddé vált

 

szomorú, jól tudom, de egy szívre vágyom rég

s minek agy, ha létezik, de nem ért?

kicsi mersz kellene, soha többet nem félnék

hogy ezeket megleljem, hol kapok esélyt?

 

valaki rám köszönt, nagyon ismerősnek tűnt

odajött, láttam bölcs mosolyát

„ne feledd, így vagy úgy valahányan tévedtünk

ha kicsit is kételkedsz menj, keress tovább!”

 

hegyeken, tengereken jöttem, láttam, győztem

hol az a mesebeli jó, mi engem várt?

a szépen kikövezett sárga útra léptem

de közben valahogy az álom mégis köddé vált

 

keresem egymagam, hol a kincs, mit kaphatnék

egyedül, vállamon a világ

hiszen ő messze jár, de én hallom hangját még

„a felelet benned van, nincsenek csodák”

 

hegyeken, tengereken jöttem, láttam, győztem

hol az a mesebeli jó, mi engem várt?

a szépen kikövezett sárga útra léptem

de közben valahogy az álom mégis köddé vált

 

hegyeken, tengereken jöttem, láttam, győztem

hol az a mesebeli jó, mi engem várt?

a szépen kikövezett sárga útra léptem

és közben valahogy az álom rég valóra vált

 

 

SZAKADÉK

(Gátos Iván – Auth Csilla)

 

néhány napja látom szemeden

minden kérdéstől félsz

érintésed hűvös idegen

érzem válasz remélsz

 

mély a szakadék

mégsem küzdenék

sorsom örök zuhanás ezután

 

engedném választhass szabadon,

melyik út vár most rád

kérdés nélkül tűrném megadom

ahogy indulsz tovább

 

mély a szakadék

mégsem küzdenék

sorsom örök zuhanás ezután

 

de a hangom halkan szól:

vajon tényleg így van jól?

bárcsak értenéd,

rajtad múlik minden rég

 

 

NEKEM ENNYI NEM ELÉG

(Éry Balázs, Auth Csilla – Auth Csilla)

 

azt hittem tévedés, mikor szép lett minden hirtelen

túl könnyű játszma volt, sose kellett hozzá kínzó türelem

kérdeztem, miért nem érzem a jóllakottság ízét

de rájöttem, nem én lennék - tudtam, nekem ennyi nem elég

 

nem kellett sorba állnom, az élet rögtön felkarolt

egy kérdés változatlan az úton mégis bennem zakatolt

miért kaptam annyi jót, ha csak ennyi volt a célom

és többet meg se próbálnék? - tudtam, nekem ennyi nem elég

 

tanultam évekig, de a szó már mit sem ér

amikor minden érzés legbelülről űz

harcoltam önmagammal, mert hittem, bírom még

kevés, hogy elfogadjam - tudtam, nekem ennyi nem elég

 

mindennek megfelelni, a vágy most bennem oly erős

hisz szóhoz én jutok tudom, én vagyok most másért felelős

s ha őszintén vallanám, ami énszerintem számít

ők kérdés nélkül elhinnék – de most már nekem ennyi nem elég

 

tanultam évekig, de a szó már mit sem ér

amikor minden érzés legbelülről űz

harcoltam önmagammal, mert hittem, bírom még

kevés, hogy elfogadjam - tudtam, nekem ennyi nem elég

 

s amiért megküzdöttem, akkor lesz enyém

amikor minden egyes szívben ég majd tűz

győznöm kell minden áron, hogy lássák mennyit ér

vállalni ezt a sorsot, mert biztonságban élni nem elég

 

 

FÚJOM A DALT

(Demjén Ferenc, Gátos Iván, Auth Csilla – Auth Csilla)

 

sűrű, kerek erdő mélyén élt egy lány

folyton énekelt, de mindig más hangján

átok sújtja, melynek súlya rettentő

míg az összes haja földig meg nem nő

 

miért néztek

őrültnek?

százféle hangom van és kész

 

mit vártok?

tudjátok:

hosszú haj és rövid ész

 

én csak fújom a dalt

én csak fújom a dalt

 

sárkányfűtől kezdve mindent megpróbált

kígyóméregig a varjúhájon át

rémes üstökben a főzet gőzölgött

ám a haja szála egy centit sem nőtt

 

így élek

higgyétek

én most már bármit megtennék

 

mondjátok

mit láttok?

ugye hosszabb kicsikét?

nem bánom

így hordom

sorsomnak tüskés bosszúját

 

túlzottan

megszoktam

ezt a rövid frizurát

 

 

2/A

(Gyenes Béla – Auth Csilla)

 

inkább csak érzem az esőt

nem látok, elvakít a köd

rég nem jár busz se már

kicsi tócsák fénye navigál

 

csizmámban térdig áll a víz

lábam már rég magától visz

megfázom, jól tudom

de ma mégsem bánom

 

dúdolva nyár lesz az őszből

kora reggel már újra te védesz a széltől

 

kék Saab-ban köpcös negyvenes

elvinne, bár csak Vácra megy

randin volt, gondolom

csak az illatfelhőt szagolom

 

háttérben szól a rádió

azt mondják, mégse lesz még hó

hallom a hangokat

de csak téged látlak

 

rendben lesz hajnalra minden

tudom, távol van még, mégis boldog a szívem

 

 

NEM TUDOK NEM GONDOLNI RÁD

(Auth Ede – Halmágyi Sándor)

 

hogy ki voltál nekem?

a választ keresem

és mondok szavakat

kicsiket, nagyokat

 

hisz nem volt olyan rég

a postás keres még

sok régi jó barát

emleget, gondol rád

 

a nappalt még csak jól bírom

emléked este fáj nagyon

mindegy, vállalom vagy tagadom

de szent igaz, hogy akarom

nem tudok nem gondolni rád

nélküled üres lett a ház, védtelen

 

a hűvös kezekért, a fénylő szemekért

a sok-sok mosolyért, köszönet mindenért

 

ha egyszer visszatérsz

és veled jön a fény

majd újra nevetünk

boldogan te meg én

volt sok szép örömöm

mégis csak köszönöm

 

 

 

A SZERELEM AZ ESETEM

(Gátos Iván – Szabó Ágnes)

 

hányszor kértem, jöjjön értem

el is képzeltem

a magas, kék szemű ideált

mégsem volt soha jó, hogyha rám talált

 

te tényleg más vagy, mégis kellesz

mi vonzott hozzád

mitől érdekelsz, nem tudom

csak hogy remeg a Föld, mikor átölelsz

 

a szerelem az esetem

hát erre vágytam

itt voltál a szemem előtt

meg se láttam

miért te vagy?

nem is kérdezem

hisz a választ

rég a szívemben érzem

 

sokat vártam, megpróbáltam

mégsem bűvölt el

az a kék szemű, gyönyörű

vele semmi se volt ilyen egyszerű

 

míg másra vágytam, megtaláltam

ki nem hasonlít rá

lehet bármilyen, azt hiszem

hogyha úgy ölel, ahogy senki sem

 

ígértek már minden luxust

nem volt soha elég

de tudom, bármim van, elcserélném

egy nálad töltött, forró éjjelért

 

 

 

ÉRZÉS

(Pataki Attila/Slamovits István – Bartha Alfonz)

 

minden érzés amit adtál, jó volt nekem

minden mi te voltál, jó volt nekem

minden szavad, megérint, megéget

bezár, szívembe téged

 

hol van már a szép világ?

számodra messze már

de néha még a magasba vágysz

mint hulló kő zuhansz tovább

 

de minden út összefut

az árnyékból a fény kijut

de egyszer még

gondolj rám

gondolj rám

 

minden amit adtál

híven őrzöm, még élek

mindig újra kezdve

kereslek, míg el nem érlek

 

 

 

LENNÉK ÉN PONT AZ A NŐ

(Bon-Bon –Duba Gábor)

 

tudod, szóltak, de úgyse hittem

hogy az élet egy kicsit fáj

van, hogy könnyű és jól megy minden

de az út végén egy másik út vár

 

szóltak, de mégse hittem

néha jót tesz a változás

jön a holnap, és át kell élnem

mert a vágy ellen nincs védőoltás

 

nézd, ez vagyok én

csupa kézzel írott szó

nekem, hidd el, épp így jó

 

lennék én pont az a nő

kiről mindig álmodtál

lennék én nyári eső

de a nyár is elmúlt már

 

lennék én hűs vizű tó

de a tűz, az bennem ég

hogyha mást akarsz

az úgysem én lennék

 

tudod, szóltak de nem vigyáztam

úgyis eldől, hogy mi vár rám

van egy kis hely a nagyvilágban

hogyha érdekel, majd eljössz hozzám

 

hozd el a lelkem kulcsát

ne csodálkozz, ha beléptél

hogyha illik a lelkem hozzád

tudom, itt maradsz, hisz miért is mennél

 

nézd, ez vagyok én

csupa kézzel írott szó

nekem hidd el, épp így jó

 

ez a pillanat most jó

és a tegnap elmúlt rég

hogyha mást akarsz

az úgysem én lennék

 

 

 

NEM LÁTLAK TÖBBÉ

(Gátos Iván – Auth Csilla)

 

puha, jóleső ébredés, de

betakar még a rettegés

keserű álmok hajnalán

száguldás vár rám

 

ezermérföldnyi kábultság, de

meddig tart ez a boldogság?

hideg, végtelen fájdalom

s minden percem átgondolom

 

százszor megbántam

bárkit bántottam

miért nem válhat

minden bűnöm semmissé?

 

késő kérdeznem

miért nem éreztem

hogy nem látlak soha többé

 

fut a film, sok-sok ismert kép

őrzi életem emlékét

egyedül, mikor véget ér

kiáltásom semmit sem ér

 

olyan csábító a hívó szó

és a vakító fény kigyúlt

nyújtom két kezem, hogy érezzem

és elhiggyem

nem bánthat többé a múlt

 

 

HÍVJ FEL!

(Pély Barnabás, Romhányi Áron – Szabó Ágnes)

 

jó, hogy nálad a névjegyem

de nem hívtál a héten

így lett téboly az életem

s a mobil a mindenem

 

hozzám nőtt csendben

ami érthető

hisz egy percre sem hagyom el

 

de nem számít ez sem

csak a térerő,az mindig jó legyen

 

hívj fel! csak annyit kérek

s mondd el, mit úgyis érzek én

s hogy 8-ra jössz elém

 

hívj fel! én most is várom

s mondd el, hogy újból láthatom

a vágyat az arcodon

 

mindig kinn van az asztalon

hogy minden percben lássam

a némítót - ha jól tudom

még nem is használtam

 

emlékszem rá, kérted

hogy újra láthass majd

mégis, ez nálad meddig tart?

vágy volt, ezt tényleg éreztem

s kétlem, hogy félreértettem

 

 

MÁTÓL ÉN VIGYÁZOK RÁD

(Éry Balázs – Auth Csilla)

 

nincs, ki az életben

csak jót és szépet élt át

kinek napfény

és felhőtlen boldogság járt

kinek rossz emlék

nem jutott, csak játék

 

kár, hogy az élet

nem égszínkék évekről szól

és a sors nem csak

másnak oszt minden bajból

tudod, azt mondják

felnövünk a gondoktól

 

hidd el, hogy

mától én vigyázok rád

az életem csak rólad szól

eltörlöm

szíved minden fájdalmát

és védelek a bánattól

 

kell, aki szól, csak hogy tudd

mindig számíthatsz rá

aki nem kérdez

s fájdalmad meghallgatná

veled érez és átölel

ha bújsz hozzá

 

jó, mikor érzed

hogy szíved a rossztól nem fél

mikor nem számít más

csak hogy melletted él

kivel úgy érzed

mindörökre élhetnél

 

 

EGY KCISINY SZÉP

(Auth Ede – Halmágyi Sándor)

 

nincs szerencsém

miért keresném?

de néha még elém áll

 

kedvesen szól

s így van ez jól

mert nekem ez még jár

 

nem voltam én se mindig

fáradt hangulatban

évek óta élek egymagamban

s bennem minden árva, régi dallam él

 

néha-néha mégis visszatérnek

szürke fényű kedves, régi évek

s röpke perc alatt

már minden újra él

 

egy kicsiny szép

lám, akad még

és néha így elém áll

 

kedvesen szól

s így van ez jól

mert nekem ez még jár

 

 

 

WHITNEY HOUSTON-T HALLGATOK

(Bruzsa Gábor, Faltay Csaba, Istvánffy Zoltán – Auth Csilla)

száz fok, a klíma se jó

és a Nagykörút végleg beállt

hónapok telnek el addig

míg végre a lámpa vált

 

mindenki balkezes

az előny nem érdekes

miért pont itt állt meg a piros hetes?

 

és én csak

Whitney Houstont hallgatok

döng a város a Lánchíd óta

letekerve az ablakok

kicsit hangos talán

 

mindig a rossz sávban állsz

és a benzin is épphogy elég

jobbról egy tűzpiros Honda

nem jelzi, csak bevág eléd

 

legyintesz: persze, nő

így rögtön érthető

szőke nőnek minden elnézhető

 

 

GYERE VELEM

(Pély Barnabás, Romhányi Áron – Szabó Ágnes)

 

út, amit áthat még a múlt

s amit végigjárva elhittem lassan,

hogy nem jó egymagam

 

tán egy érzés volt csupán

hogy majd hozzád bújva elmúlik minden

régi félelem

 

és valaha még, ha kérdezed

hogy merre mennék nélküled

hát valahová, hol foghatnám kezed

 

úgy kérlek, gyere velem!

egyedül nincs helyem

még az álmomban sem

gyere velem!

s elhagy a félelem

 

jó, talán fel sem fogható

minden érintésed elringat engem

mint könnyű altató

 

már soha el nem tévedek

amíg téged látlak nincs cél és nincs hely

mit el nem érhetek

 

nincs is távolság

ha együtt úszunk át

minden tengert

s ha baj várna rám

van remény

ha ott vagy, hol én

 

 

NEM CSAK RÓLAD SZÓL AZ ÉLET

(Gátos Iván, Auth Csilla –Szabó Ágnes)

 

valaki forrón átölelt

hozzám bújt és csak rám figyelt

már ő érdekelt

 

nehezen múlt a fájdalom

tőled kaptam s visszaadom

már úgysem hordom

 

nem csak rólad szól az élet

most már mással jó nekem

tényleg nem hitted, hogy lépek

és hogy végleg megteszem?

 

tudom, hogy újrajátszanád

de nézd a régi bábfigurát

lassan talpra állt

 

rángathatsz bárkit drótokon

de hidd el, én már úgysem hagyom

és könnyen mondom

 

nem csak rólad szól az élet

 

 

LEGYEN ÜNNEP

(Demjén Ferenc)

 

nekem úgy tűnik

egyszer a szél megkavart mindent

ezért létezünk is

olyan rendezetlenül

egyszer belöktek minket egy ajtón,

s majd kilöknek

de mi tűrünk mindent

olyan rendületlenül

 

és csak egy pár kíváncsi

lépett néha félre

amilyen te voltál, s amilyen

egyszer voltam én

de azt is úgy tettük, hogy

senki nem vett észre

ezért még ma is oly messze vagy tőlem

a szeretet ünnepén

 

maradtak hétköznappá

szürkült színes álmok

maradtunk valósággá

törpült óriások

 

itt állnak körben a gyermekek,

kiáltanunk ezért nem lehet,

miért zavarnánk pont mi meg

ezt a legszentebb ünnepet?

 

legyen ünnep az égben

és ünnep a Földön

már engem rég nem érdekel

pedig égnek a gyertyák

s a könnyem kicsordul

miért - miért nem lehetsz most közel

 

lehet ünnep az égben

és ünnep a Földön

de te messze vagy, nem érlek el

pedig égnek a gyertyák,

s a könnyem kicsordul

ha nem lehetsz

miért nem lehetsz most közel?

 

a dolgok úgy szakadnak félbe

mint az élet

lehetett nagyszerű

de még sincs ráadás

már azt is eltűröm, hogy

csak a lelkem lásson téged

nem szabad együtt lennünk

mert azt el nem tűrné más

 

én is beálltam

és beállsz te is a sorba

hogy ki melletted áll

annak fogd kezét

ha a képek előtted

lassan összefolynak

nem kell felelned senkinek

a véletlen könnyekért

 

hiszen erre vártunk

s ma újra összegyűltünk

hogy egy évben egyszer

boldogok legyünk

 

lehet ünnep az égben

és ünnep a Földön

de te messze vagy, nem érlek el

ahogy égnek a fények

én is elégek

ha nem lehetsz

miért nem lehetsz most közel?

 

 

ILYEN, AKI SZERET

(Bon-Bon – Szabó Ágnes)

 

másképpen ébred,

ki érinthet téged

győztesként élhet,

mert bízhat benned

 

szeme elvakít, ahogy felragyog

mikor meglát, s rád mosolyog

olyan boldog a hangja, ha rád nevet,

mikor este átöleled

 

ilyen, aki szeret

s éjjel-nappal veled lehet

aki bármit kérhet

 

ilyen, aki szeret

bármi jön, csak nevet

hisz érzi, már az övé

amit régen várt

annyi hűs éjen át

s aki él gondtalan

boldogan

 

fényűző vágyak

őt nem hajtják rég már

órákká váltak

s ez mind csak rá vár

 

 

 

 

 

KÖLTÖZÉS

(Gyenes Béla/Bon-Bon – Szabó Ágnes)

 

költözés –

nem csak másik házba,

most végre szívem áll tovább

furcsa még -

hisz csak most lett vége,

bár rég elhagytál

 

a fogkefém

s a tőled kapott pólóm

én már el nem hozom - hagyom

hordja más,

akit érint még talán

a szürkült varázs

 

végeztem,

azt hiszem,

a kés már nincs a szívemben,

tévedtem, mégis más a végzetem

rájöttem

hirtelen,

új tűz ég a véremben

és az átkod nem fog már az életemen

 

nem zavar,

hogy épp ma 3 éve,

hogy megláttál egy pénteken

változom

s hogy hányszor bántottál meg,

rég nem számolom

 

mindaz, ami tőled járt

most valahol rám talált

 

 

JÓL VAGYOK ÉS PONT

(Bon-Bon – Duba Gábor)

 

ma végre jól vagyok és pont

nem érint meg, hogy más mit mond

semmit nem bánok meg,

míg a jókedv tart

 

tudom, hogy lesz egy pár órám,

ameddig senki nem szól rám

és csak békésen fekszem a fűben majd

voltam tündérlány,

hidd el, nem nagy szám

szépen néztem 

és volt rajtam két nagy szárny

 

közben felnőttem

és most már felnőttben

voltam példás

és áldott jó mindenben

 

ebből végleg elég

nekem most mennem kell

mától más érdekel

 

 

mindig dolgoztam

mint egy rendes gép

egyszer felhúztak

és most is pörgök még

 

arra nincs is szó,

hányszor voltam jó

és ez úgy érzem,

őrülten fárasztó

 

 

 ebből végleg elég

 nekem most mennem kell

 mától más érdekel

 

jobban érzem magam

és most nem is számít más

mondd, hogy van még idő

mondd, hogy nincs késő

mindig van folytatás

 

ma végre jól vagyok és pont

nem érint meg, hogy más mit mond

semmit nem bánok meg,

míg a jókedv tart

 

tudom, hogy lesz egy pár órám,

ameddig senki nem szól rám

és csak békésen fekszem a fűben majd

 

 

NEM TE VAGY A VÉGŐ MEGOLDÁS

(Bon-Bon – Duba Gábor)

 

nem te vagy az ideál

aki rég idejár

nem te vagy a szerető

akit hajt az idő

 

nem tudom, hogy mit akarsz

de az jó, ahogy vigasztalsz

hallgatom a kitalált,

ledarált szavakat

 

hidd el, hogy jól tudom,

ez egy játék

eljött az alkalom

mire várnék, mire vársz még

 

nem te vagy a végső megoldás

de ez így is nagyon jó

veled az élet nagyon más

de a lelkünk hasonló

 

hé, gyere és ne bomolj

ez az ügy nem komoly

nem te vagy az esetem

nem is azt keresem

 

hidd el, hogy jól tudom

ez egy játék

eljött az alkalom

mire várnék, mire vársz még

 

ugye érzed, milyen jó

ugye érzed, milyen szép

de ennyi épp elég

 

 

NEM AKAROK TÚL SOKAT KÉRNI

(Gyenes Béla – Duba Gábor)

 

nem akarok túl sokat kérni tőled

csak a lelkedet kedvesem

ugye semmiség, de ennyi elég

hát add oda nekem

 

csak a holnapot kérem tőled

és egy egyszerű szenvedélyt

ugye semmiség, de nekem elég

hát add oda nekem

 

úgy untat a sok játék,

mert réges-rég felnőttem

már nem hiszek a szóban,

meg a télapóban sem

 

és súghatsz nekem bármit

a fékevesztett vágyról

kell még valami más is,

ami több időre szól

 

csak a holnapot kérem tőled

és egy egyszerű szenvedélyt

ugye semmiség, de nekem elég

hát add oda nekem

 

már rég nem az a kérdés,

hogy mennyi mindent vártam

nem számít csak az érzés,

ami éppen bennem van

 

jó, jó nagyon a szándék,

hogy engem elvarázsolj,

de kell még valami más is,

ami több időre szól

 

 

FELNŐTTÜNK

(Závodi Gábor – Szabó Ágnes)

 

régi szavak,

mit nem mondunk már

rég csak falak

hallgatnunk kár

 

bátrak voltunk

mitől változtunk át?

bárki láthatta még,

hogy benn mikor fájt

 

közben felnőttünk,

nem sírunk már, mikor félünk

most, hogy felnőttünk,

rájöttünk már,

miért is óvjuk szívünk

 

a régi gyerek

bennünk él még,

de máshogy nevet,

kit megtörtek rég

 

ma bármit érzünk

titok - nem látszunk át

így senki nem tudja már,

hogy benn mégis fáj

 

látod felnőttünk,

nem sírunk már, mikor félünk

most, hogy felnőttünk,

megnézzük már,

merre lépünk.

 

és már csak egy ölelés

(már csak egy ölelés) árulja el:

mégis kell,

mégis szép

s bízunk még.

 

 

MINDEN RENDBEN

(Bon-Bon – Szabó Ágnes)

 

jó hír az, hogy elhagytál

élvezem ám nagyon

hisz jó a magány

boldog lesz a család,

többet lát ezután

 

jó lesz minden napom,

hisz várhatom újra majd,

hogy telefonálj

és ha mégsem te hívsz,

fájhat jól legalább

 

ez gyönyörű nyár

csupa jó vár

te se vagy már

és mától újra enyém lesz az egész ágy

s ha szenvedni látsz,

csak hallucinálsz

 

minden rendben, nézd milyen kék az ég

nézz csak rám és mondd, mi is

kellhet még

mondd meg, mért is fájna, hogy többé

nem vagy már

hisz őrült jó, hogy elhagytál

 

minden nap majd éjfélig dolgozom, kell ez is

hisz annyira jó

feltör majd a cégem,

dől a sok millió

az autódból is van ezer,

mindegyik sarkon áll

egy ugyanolyan

látod, ez is segít

jól érezni magam

 

 

MONDD, HOGY NEM

(Éry Balázs/Auth Csilla – Szabó Ágnes)

 

párás hajnalon,

hűvös ágytakarón

fordulsz felém,

s irigyen nézem én

békés álmod

 

forró fájdalom

minden gondolatom

félek az éj,

 

ami így volt tökély

a szenvedéllyel véget is ér

 

nem múlhat el -

amíg tartott, még elhittem

s nem értem,

miért nem bízom mégsem

miért érzem,

holnap nem vár semmi sem

 

virrad már és én mindenem

elveszítem

bújj hozzám és mondd, hogy nem

mondd, hogy nem visz a reggel el,

és mondd, ha százszor hívlak,

százszor itt leszel

 

fekszem válladon

zsibbadó karomon

rég nem tudom,

min is gondolkodom

hisz kételyekre semmi okom

 

nem múlhat el -

amíg tartott, még elhittem

s nem értem,

miért nem bízom mégsem

miért érzem,

holnap nem vár semmi sem

 

virrad már és én mindenem

elveszítem

bújj hozzám és mondd, hogy nem

 

mondd, hogy nem visz a reggel el,

és mondd, ha mindig hívlak,

mindig itt leszel

 

 

VONZÓ SZOMSZÉD

(Szentmihályi Gábor/Éry Balázs – Szabó Ágnes)

 

nemrég egy szintre költöztünk

és folyton egymásba ütköztünk

jól láttam én, hogy ahányszor

erre sétáltál a kutyáddal

felnéztél nyomban,

de közben én bátran

a függöny mögé bújtam gyorsan

 

döntsd el, kedves szomszéd,

lépjünk most, vagy játsszunk még

hidd el, futnék hozzád

úgysem gond a távolság

 

jó egy vonzó szomszéd

kár, hogy mindez játék még

nap mint nap látsz

s én látom hol jársz

mondd, miért vársz

 

látom, elmúlt már reggel négy

a zajból hallom, hogy fenn vagy még

kérdezném rég,

miért választ engem tőled el

egy téglafal,

hát hozd fel a postám

vagy kérd el a létrám

csak zörgess már át egyszer hozzám

 

 

HA OTT JÁRSZ LENN

(Bon-Bon – Szabó Ágnes)

olyan sokszor fájt,

hogy akit szíved várt

el sem jött, mert épp máshol járt

s aki fontos volt,

 

csak játszott,

csak bántott

 

mikor tévedtél,

mikor néha féltél,

nem szóltál, s én láttam, elvesztél

de bárhogy is féltlek,

 

legjobb, ha én csak értelek

mást nem segíthetek

 

néha ott jársz lenn a mélyben -

nézni is fáj

s nekem várnom kell, hogy visszatalálj

pedig megfognám a kezed,

de nem tehetem,

csak némán nézhetem

 

aki bántott rég

s ami bánthat még,

ha megtehetném, eltörölném

sose engedném,

hogy bántson,

hogy fájjon

 

akad néhány könny,

mire nem volt vigasz

s néhány kérdés nem kap választ már

s ha félsz majd egy éjjel,

vagy az, ami fáj, nem múlik el

én itt leszek, ha kell

 

néha ott jársz lenn a mélyben -

nézni is fáj,

s nekem várnom kell, hogy visszatalálj

pedig megfognám a kezed,

de nem tehetem,

 

bárhogy is fáj a félelem,

szívedet meg nem védhetem

s bárhova jutsz így nélkülem,

csak némán nézhetem

 

 

8-TÓL FÉL 6-IG

(Florrie Palmer –Szabó Ágnes)

reggelente mindig,

ha ébred a világ

kelni kell, de minket

még visszahúz az ágy

vár a munka - tudom

így hát menni kell

de hogy’ bírom ki addig

míg újra itt leszel

 

már soknak érzem azt is,

ha a konyháig kimész,

mert messze lenni tőled

túlontúl nehéz

gyűlölöm a percet, ha búcsúzol,

nem leszek csak éjjel újra jól

 

rád várok 8-tól fél 6-ig

fél 6-tól jó lesz hajnalig

bár reggel mindig útra kelsz,

éjjel majd újból ölelsz

rád várok 8-tól fél 6-ig

fél 6-tól jó lesz hajnalig

pár óra csak, míg nem vagy itt

bár 200 évnek tűnik

 

lenne dolgom bőven,

de semmit nem teszek

úgyse köt le semmi,

ha nem vagyok veled

csak bámulom az utcát,

hogy jössz-e már

s gyűlölöm az órát,

mert olyan lassan jár

 

elhinni nem merem,

de itt vagy végre mellettem

és mindent elmesélsz,

ami történt nélkülem

 

később eléget majd elevenen a tűz

és tudom jól, hogy ilyenkor

minden így van jól

 

 

 

EL KELL, HOGY ENGEDJ

(Demjén Ferenc)

 

nekem százszor is mondhatod, hogy én túl bolond vagyok

de én érzem, mindig őriznek fent az őrült angyalok

ha egy túlhajtott világ nem figyelne rád

ez jó ok arra, hogy megpróbáld, mit a pillanat kínál

 

még itt vagyok veled, hát nem kell féltened

de ha messze járok, a világ úgyis forog majd veled

kár visszatartanod, csak bajt okozhatok

mert én szabad vagyok, bár te azt hiszed,

csak egy egyszerű bolond

 

el kell, hogy engedj

el kell, hogy engedj

El kell, hogy engedj

hozzád túl bolond vagyok

el kell, hogy engedj

el kell, hogy engedj

el kell, hogy engedj

hozzád túl bolond vagyok

 

kívánok minden újat, hogy egyszerre mindent lássak

ezért nem érdekel, hogy mennyire tetszem neked,

vagy bárki másnak

ha csábítanak a vágyak, futnék a nagyvilágnak

mert tudom jól, hogy valahol messze

még meglepetések várnak

 

 

KÜLÖNÖS SZILVESZTER

(Várkonyi Mátyás – Miklós Tibor)

 

szilveszter éjjel

ülünk egy széken

kettesben, úgy, mint rég

a szemedet nézem

s hirtelen érzem

felszáll velünk a szék

kirepül az ablakon

átsuhan a városon

vigyázok, hogy el ne szédülj, s átölel karom

részegek a csillagok

pezsgőt iszik fenn a Hold

álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...

 

különös szilveszter

köszön egy hóember

utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék

különös szilveszter

köszön a hóember

akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép

 

egy rozoga házban

rózsaszín kádban

kék asszony énekel

százéves kútnál

vidéki kislány

kéri, hogy vegyük fel

keresztül a városon

benézünk sok ablakon

vigyázok, hogy el ne szédülj, átölel karom

részegek a csillagok

pezsgőt iszik fenn a Hold

álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog...

 

 

SZÁLLJ FEL MAGASRA

(Gallai Péter – Köves Miklós)

szállj, szállj, szállj fel magasra

dalom, hódítsd meg most a kék eget

jöjj, jöjj, kérlek, ne menj el

gyere, hallgasd csak az éneket

 

vártam, hogy végre szóljak

azt, hogy elmondjam, mit is gondolok

hallgasd, hallgasd meg kérlek

azt, mi számomra a legszentebb dolog

 

kérlek, higgy, hogy neked higgyek

kérlek, bízz, hogy bízhassak én

kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak

kérlek, élj, hogy élhessek én

szállj, szállj, szállj fel magasra

dalom, hódítsd meg most a kék eget

jöjj, jöjj, kérlek, ne menj el

gyere, hallgasd csak az éneket

 

kérlek, higgy, hogy neked higgyek

kérlek, bízz, hogy bízhassak én

kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak

kérlek, élj, hogy élhessek én

 

 

VIGYÉL EL

(Presser Gábor – Sztevanovity Dusan)

 

ez a részem az egészből

szép, szép, szép

nem is jár több a kevésből

nekem sírni nincs okom

 

nem is értem azt, hogy mi kell még

még, még, még

ez egy napsütötte, vidám kép

és ezt mindig nézhetem

mert amit látok, nézhetem

 

vigyél el

az a jó, ha meg se kérdezel

hogyha kézen fogsz, és elviszel

vigyél el

 

vigyél el

mikor elköszönni nem lehet

mikor elszakadni nem merek

vigyél el

 

minden úgy van, ahogy kívántam

jól, jól, jól

magam egyszerűen bezártam

s ahogy kell, most vállalom

 

vannak láncaim a szavakból

jók, jók, jók

vannak álmaim is magamról

hogy a jóból elmegyek

igen, elmegyek veled

 

 

EGY ELFELEJTETT SZÓ

(Presser Gábor – Sztevanovity Dusan)

 

értünk egymás nyelvén, minden szó beszél

mégis másképp érted, mint ahogyan én

más a szó, ha mondod, más, ha hallgatod

nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb

én tudom a dallamot, te tudod a szót

én mondom az igazat, és te mondod a jót

az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó

de mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott

egy-két elfelejtett szót

 

minden ember jó, kit megtalál egy szó

minden szó is jó, ha embernek való

minden ember más, de éppen ez a jó

hát meddig várjak még

hogy felhangzik egy elfelejtett szó

 

érzem, amit érzel, látom, amit látsz

mégis másképp mondom, mint amit te vársz

gondolhatok bármit, előbb mondod ki

megbotlom egy kőben, s te fogsz elesni

é hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb

összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog

ami nekem jó, az talán neked nem való

de mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott

egy-két elfelejtett szót

 

 

EMLÉKÜL

(Jakab György – Hatvani Emese)

 

a szívtelen időt megfordítanám,

hogy újra nálam legyél

hazudnám neked az élet dolgait,

hogy semmitől se félj

 

hiszem, mindent szabad, hogyha valakit szeretünk

felmentést ad a világ

a véletlen téged egyedül könnyen bánthatott

nem nyílhat már a virág

 

a hullámzó időt visszatartanám

ne gyűrűzzön tovább

szép lenne megint az együtt ébredés

jobban vigyáznék rád

 

hiszem, mindent lehet, hogyha valakit szeretünk

elnézi úgyis a világ

most már tudom, de egyedül kinek mondjam el

az égre írni ugye kár

 

a szívtelen időt megfordítanám,

hogy újra nálam legyél

 

 

FÉLTELEK

(Bokor Tibor – Bokor Gyula)

 

rég hiába hívtalak, elrejtőztél még, nem láttalak

nem voltál velem, még velem, még nekem

úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már

megtaláljalak magamnak, vártalak

 

itt vagy velem, tudom és érzem

nem kell semmi több már nekem

szeress, ölelj mindig úgy engem

ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én

olyan jó, oly jó veled

 

még, ha elringat az álom, lelkem lelkedhez hozzásimul

a szívverésedet sokáig hallgatom

úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már

megtaláljalak magamnak, vártalak

 

nem akarom, hogy úgy érezzem

a napok elsodornak tőlem

szorítsd a kezem még erősebben

nehogy elszakítson ez a nagyvilág

tudom már, hogy mit jelent, hogy féltelek

lehet másé az érdem, lehet másé a pénz

ami a koszorút fonja, lehet másé a kéz

lehet a dicsőség is másé, és ami ontja a fényt

de ha visszhangzik bennünk, óóóóó

 

 

A DAL A MIÉNK

(Karácsony János – Sztevanovity Dusan)

 

lehet másé a vétkem, és másé a múlt

lehet másé a csillag, ha a fénye kigyúlt

lehet másé a mennybolt, s amin fekszünk, a rét

de ha visszhangzik bennünk, óóóóó

a dal a miénk

 

 

ha mondanám, de nem tudom jól

akkor helyettem szól

egy szólam a régi napok dalaiból

lehet másé a harc is, lehet másé a rend,

lehet másé a dallam, lehet másé a csend,

lehet a gondolat is másé, másé a kezdet és a vég,

de ha visszhangzik bennünk, óóó

a dal a miénk

 

 

MARADJ VELEM

(Balázs Ferenc – Horváth Attila)

 

amikor vége az utolsó dalnak is

az utolsó hang is szétfoszlott már

magányos tárgyak az elhagyott színpadon

fölborult székek és konok homály

papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt

ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt

 

maradj velem, segíts nekem

vigyél haza, fogd a kezem

szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem

vigasztalj meg, ha nem is hiszed,

hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet

mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked

 

amikor vége az utolsó dalnak is

és a varázslat szétfoszlott már

mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg

sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

 

maradj velem, segíts nekem

vigyél haza, fogd a kezem

szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem

vigasztalj meg, ha nem is hiszed

hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet

mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed