Albumok – Minden rendben

Minden rendben
2000, Sony Music Entertainment Hungary Kft.

Hangszerelés: Bon-Bon, Éry Balázs, Závodi Gábor
Vokál arrange: Auth Csilla, Szolnoki Péter
Dobprogramok: Szentmihályi Gábor
Basszusgitár: Giret Gábor, Török Tamás
Billentyűs hangszerek: Éry Balázs, Szolnoki Péter, Závodi Gábor
Gitár: Hrutka Róbert, Sipeki Zoltán
Szaxofon: Gyenes Béla
Trombita: Tulkán Péter
Harsona: Roszkos János
Vokál: Auth Csilla, Kozma Orsi, Péhly Barnabás, Szolnoki Péter

A felvételek a Michel-Sound stúdióban készültek
Hangmérnök és zenei producer: Szentmihályi Gábor
Fotó: Fülöp Csaba
Smink: Kutai Zsuzsa
Artwork: Lázárfalvi Tamás

Dalszövegek

KÖLTÖZÉS
(Gyenes Béla/Bon-Bon – Szabó Ágnes)

költözés –
nem csak másik házba,
most végre szívem áll tovább
furcsa még –
hisz csak most lett vége,
bár rég elhagytál

a fogkefém
s a tőled kapott pólóm
én már el nem hozom – hagyom
hordja más,
akit érint még talán
a szürkült varázs

végeztem,
azt hiszem,
a kés már nincs a szívemben,
tévedtem, mégis más a végzetem
rájöttem
hirtelen,
új tűz ég a véremben
és az átkod nem fog már az életemen

nem zavar,
hogy épp ma 3 éve,
hogy megláttál egy pénteken
változom
s hogy hányszor bántottál meg,
rég nem számolom

mindaz, ami tőled járt
most valahol rám talált

JÓL VAGYOK ÉS PONT
(Bon-Bon – Duba Gábor)

ma végre jól vagyok és pont
nem érint meg, hogy más mit mond
semmit nem bánok meg,
míg a jókedv tart

tudom, hogy lesz egy pár órám,
ameddig senki nem szól rám
és csak békésen fekszem a fűben majd
voltam tündérlány,
hidd el, nem nagy szám
szépen néztem
és volt rajtam két nagy szárny

közben felnőttem
és most már felnőttben
voltam példás
és áldott jó mindenben

ebből végleg elég
nekem most mennem kell
mától más érdekel

mindig dolgoztam
mint egy rendes gép
egyszer felhúztak
és most is pörgök még

arra nincs is szó,
hányszor voltam jó
és ez úgy érzem,
őrülten fárasztó

ebből végleg elég
nekem most mennem kell
mától más érdekel

jobban érzem magam
és most nem is számít más
mondd, hogy van még idő
mondd, hogy nincs késő
mindig van folytatás

ma végre jól vagyok és pont
nem érint meg, hogy más mit mond
semmit nem bánok meg,
míg a jókedv tart

tudom, hogy lesz egy pár órám,
ameddig senki nem szól rám
és csak békésen fekszem a fűben majd

NEM TE VAGY A VÉGŐ MEGOLDÁS
(Bon-Bon – Duba Gábor)

nem te vagy az ideál
aki rég idejár
nem te vagy a szerető
akit hajt az idő

nem tudom, hogy mit akarsz
de az jó, ahogy vigasztalsz
hallgatom a kitalált,
ledarált szavakat

hidd el, hogy jól tudom,
ez egy játék
eljött az alkalom
mire várnék, mire vársz még

nem te vagy a végső megoldás
de ez így is nagyon jó
veled az élet nagyon más
de a lelkünk hasonló

hé, gyere és ne bomolj
ez az ügy nem komoly
nem te vagy az esetem
nem is azt keresem

hidd el, hogy jól tudom
ez egy játék
eljött az alkalom
mire várnék, mire vársz még

ugye érzed, milyen jó
ugye érzed, milyen szép
de ennyi épp elég

NEM AKAROK TÚL SOKAT KÉRNI
(Gyenes Béla – Duba Gábor)

nem akarok túl sokat kérni tőled
csak a lelkedet kedvesem
ugye semmiség, de ennyi elég
hát add oda nekem

csak a holnapot kérem tőled
és egy egyszerű szenvedélyt
ugye semmiség, de nekem elég
hát add oda nekem

úgy untat a sok játék,
mert réges-rég felnőttem
már nem hiszek a szóban,
meg a télapóban sem

és súghatsz nekem bármit
a fékevesztett vágyról
kell még valami más is,
ami több időre szól

csak a holnapot kérem tőled
és egy egyszerű szenvedélyt
ugye semmiség, de nekem elég
hát add oda nekem

már rég nem az a kérdés,
hogy mennyi mindent vártam
nem számít csak az érzés,
ami éppen bennem van

jó, jó nagyon a szándék,
hogy engem elvarázsolj,
de kell még valami más is,
ami több időre szól

FELNŐTTÜNK
(Závodi Gábor – Szabó Ágnes)

régi szavak,
mit nem mondunk már
rég csak falak
hallgatnunk kár

bátrak voltunk
mitől változtunk át?
bárki láthatta még,
hogy benn mikor fájt

közben felnőttünk,
nem sírunk már, mikor félünk
most, hogy felnőttünk,
rájöttünk már,
miért is óvjuk szívünk

a régi gyerek
bennünk él még,
de máshogy nevet,
kit megtörtek rég

ma bármit érzünk
titok – nem látszunk át
így senki nem tudja már,
hogy benn mégis fáj

látod felnőttünk,
nem sírunk már, mikor félünk
most, hogy felnőttünk,
megnézzük már,
merre lépünk.

és már csak egy ölelés
(már csak egy ölelés) árulja el:
mégis kell,
mégis szép
s bízunk még.

MINDEN RENDBEN
(Bon-Bon – Szabó Ágnes)

jó hír az, hogy elhagytál
élvezem ám nagyon
hisz jó a magány
boldog lesz a család,
többet lát ezután

jó lesz minden napom,
hisz várhatom újra majd,
hogy telefonálj
és ha mégsem te hívsz,
fájhat jól legalább

ez gyönyörű nyár
csupa jó vár
te se vagy már
és mától újra enyém lesz az egész ágy
s ha szenvedni látsz,
csak hallucinálsz

minden rendben, nézd milyen kék az ég
nézz csak rám és mondd, mi is
kellhet még
mondd meg, mért is fájna, hogy többé
nem vagy már
hisz őrült jó, hogy elhagytál

minden nap majd éjfélig dolgozom, kell ez is
hisz annyira jó
feltör majd a cégem,
dől a sok millió
az autódból is van ezer,
mindegyik sarkon áll
egy ugyanolyan
látod, ez is segít
jól érezni magam

MONDD, HOGY NEM
(Éry Balázs/Auth Csilla – Szabó Ágnes)

párás hajnalon,
hűvös ágytakarón
fordulsz felém,
s irigyen nézem én
békés álmod

forró fájdalom
minden gondolatom
félek az éj,

ami így volt tökély
a szenvedéllyel véget is ér

nem múlhat el –
amíg tartott, még elhittem
s nem értem,
miért nem bízom mégsem
miért érzem,
holnap nem vár semmi sem

virrad már és én mindenem
elveszítem
bújj hozzám és mondd, hogy nem
mondd, hogy nem visz a reggel el,
és mondd, ha százszor hívlak,
százszor itt leszel

fekszem válladon
zsibbadó karomon
rég nem tudom,
min is gondolkodom
hisz kételyekre semmi okom

nem múlhat el –
amíg tartott, még elhittem
s nem értem,
miért nem bízom mégsem
miért érzem,
holnap nem vár semmi sem

virrad már és én mindenem
elveszítem
bújj hozzám és mondd, hogy nem

mondd, hogy nem visz a reggel el,
és mondd, ha mindig hívlak,
mindig itt leszel

VONZÓ SZOMSZÉD
(Szentmihályi Gábor/Éry Balázs – Szabó Ágnes)

nemrég egy szintre költöztünk
és folyton egymásba ütköztünk
jól láttam én, hogy ahányszor
erre sétáltál a kutyáddal
felnéztél nyomban,
de közben én bátran
a függöny mögé bújtam gyorsan

döntsd el, kedves szomszéd,
lépjünk most, vagy játsszunk még
hidd el, futnék hozzád
úgysem gond a távolság

jó egy vonzó szomszéd
kár, hogy mindez játék még
nap mint nap látsz
s én látom hol jársz
mondd, miért vársz

látom, elmúlt már reggel négy
a zajból hallom, hogy fenn vagy még
kérdezném rég,
miért választ engem tőled el
egy téglafal,
hát hozd fel a postám
vagy kérd el a létrám
csak zörgess már át egyszer hozzám

HA OTT JÁRSZ LENN
(Bon-Bon – Szabó Ágnes)

olyan sokszor fájt,
hogy akit szíved várt
el sem jött, mert épp máshol járt
s aki fontos volt,

csak játszott,
csak bántott

mikor tévedtél,
mikor néha féltél,
nem szóltál, s én láttam, elvesztél
de bárhogy is féltlek,

legjobb, ha én csak értelek
mást nem segíthetek

néha ott jársz lenn a mélyben –
nézni is fáj
s nekem várnom kell, hogy visszatalálj
pedig megfognám a kezed,
de nem tehetem,
csak némán nézhetem

aki bántott rég
s ami bánthat még,
ha megtehetném, eltörölném
sose engedném,
hogy bántson,
hogy fájjon

akad néhány könny,
mire nem volt vigasz
s néhány kérdés nem kap választ már
s ha félsz majd egy éjjel,
vagy az, ami fáj, nem múlik el
én itt leszek, ha kell

néha ott jársz lenn a mélyben –
nézni is fáj,
s nekem várnom kell, hogy visszatalálj
pedig megfognám a kezed,
de nem tehetem,

bárhogy is fáj a félelem,
szívedet meg nem védhetem
s bárhova jutsz így nélkülem,
csak némán nézhetem

8-TÓL FÉL 6-IG
(Florrie Palmer –Szabó Ágnes)

reggelente mindig,
ha ébred a világ
kelni kell, de minket
még visszahúz az ágy
vár a munka – tudom
így hát menni kell
de hogy’ bírom ki addig
míg újra itt leszel

már soknak érzem azt is,
ha a konyháig kimész,
mert messze lenni tőled
túlontúl nehéz
gyűlölöm a percet, ha búcsúzol,
nem leszek csak éjjel újra jól

rád várok 8-tól fél 6-ig
fél 6-tól jó lesz hajnalig
bár reggel mindig útra kelsz,
éjjel majd újból ölelsz
rád várok 8-tól fél 6-ig
fél 6-tól jó lesz hajnalig
pár óra csak, míg nem vagy itt
bár 200 évnek tűnik

lenne dolgom bőven,
de semmit nem teszek
úgyse köt le semmi,
ha nem vagyok veled
csak bámulom az utcát,
hogy jössz-e már
s gyűlölöm az órát,
mert olyan lassan jár

elhinni nem merem,
de itt vagy végre mellettem
és mindent elmesélsz,
ami történt nélkülem

később eléget majd elevenen a tűz
és tudom jól, hogy ilyenkor
minden így van jól