Albumok – Egy elfelejtett szó

Egy elfelejtett szó
1998, Sony Music Entertainment Hungary Kft.

Hangszerelés: Éry Balázs
Vokál arrange: Auth Csilla, Szolnoki Péter
Dobprogramok: Szentmihályi Gábor
Basszusgitár: Giret Gábor
Billentyűs hangszerek: Éry Balázs
Gitár: Hrutka Róbert
Szaxofon: Gyenes Béla
Vokál: Auth Csilla, Tóth Edina, Tunyogi Orsi, Szolnoki Péter

A felvételek a Michel-Sound stúdióban készültek
Zenei producer: B. Tóth László
Hangmérnök és zenei producer: Szentmihályi Gábor
Fotó: Fülöp Csaba
Smink: Kutai Zsuzsa
Borító: Zajzon Enikő

Dalszövegek

EL KELL, HOGY ENGEDJ
(Demjén Ferenc)

nekem százszor is mondhatod, hogy én túl bolond vagyok
de én érzem, mindig őriznek fent az őrült angyalok
ha egy túlhajtott világ nem figyelne rád
ez jó ok arra, hogy megpróbáld, mit a pillanat kínál

még itt vagyok veled, hát nem kell féltened
de ha messze járok, a világ úgyis forog majd veled
kár visszatartanod, csak bajt okozhatok
mert én szabad vagyok, bár te azt hiszed,
csak egy egyszerű bolond

el kell, hogy engedj
el kell, hogy engedj
El kell, hogy engedj
hozzád túl bolond vagyok
el kell, hogy engedj
el kell, hogy engedj
el kell, hogy engedj
hozzád túl bolond vagyok

kívánok minden újat, hogy egyszerre mindent lássak
ezért nem érdekel, hogy mennyire tetszem neked,
vagy bárki másnak
ha csábítanak a vágyak, futnék a nagyvilágnak
mert tudom jól, hogy valahol messze
még meglepetések várnak

KÜLÖNÖS SZILVESZTER
(Várkonyi Mátyás – Miklós Tibor)

szilveszter éjjel
ülünk egy széken
kettesben, úgy, mint rég
a szemedet nézem
s hirtelen érzem
felszáll velünk a szék
kirepül az ablakon
átsuhan a városon
vigyázok, hogy el ne szédülj, s átölel karom
részegek a csillagok
pezsgőt iszik fenn a Hold
álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog…

különös szilveszter
köszön egy hóember
utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék
különös szilveszter
köszön a hóember
akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép

egy rozoga házban
rózsaszín kádban
kék asszony énekel
százéves kútnál
vidéki kislány
kéri, hogy vegyük fel
keresztül a városon
benézünk sok ablakon
vigyázok, hogy el ne szédülj, átölel karom
részegek a csillagok
pezsgőt iszik fenn a Hold
álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog…

SZÁLLJ FEL MAGASRA
(Gallai Péter – Köves Miklós)

szállj, szállj, szállj fel magasra
dalom, hódítsd meg most a kék eget
jöjj, jöjj, kérlek, ne menj el
gyere, hallgasd csak az éneket

vártam, hogy végre szóljak
azt, hogy elmondjam, mit is gondolok
hallgasd, hallgasd meg kérlek
azt, mi számomra a legszentebb dolog

kérlek, higgy, hogy neked higgyek
kérlek, bízz, hogy bízhassak én
kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak
kérlek, élj, hogy élhessek én
szállj, szállj, szállj fel magasra
dalom, hódítsd meg most a kék eget
jöjj, jöjj, kérlek, ne menj el
gyere, hallgasd csak az éneket

kérlek, higgy, hogy neked higgyek
kérlek, bízz, hogy bízhassak én
kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak
kérlek, élj, hogy élhessek én

VIGYÉL EL
(Presser Gábor – Sztevanovity Dusan)

ez a részem az egészből
szép, szép, szép
nem is jár több a kevésből
nekem sírni nincs okom

nem is értem azt, hogy mi kell még
még, még, még
ez egy napsütötte, vidám kép
és ezt mindig nézhetem
mert amit látok, nézhetem

vigyél el
az a jó, ha meg se kérdezel
hogyha kézen fogsz, és elviszel
vigyél el

vigyél el
mikor elköszönni nem lehet
mikor elszakadni nem merek
vigyél el

minden úgy van, ahogy kívántam
jól, jól, jól
magam egyszerűen bezártam
s ahogy kell, most vállalom

vannak láncaim a szavakból
jók, jók, jók
vannak álmaim is magamról
hogy a jóból elmegyek
igen, elmegyek veled

EGY ELFELEJTETT SZÓ
(Presser Gábor – Sztevanovity Dusan)

értünk egymás nyelvén, minden szó beszél
mégis másképp érted, mint ahogyan én
más a szó, ha mondod, más, ha hallgatod
nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb
én tudom a dallamot, te tudod a szót
én mondom az igazat, és te mondod a jót
az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó
de mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott
egy-két elfelejtett szót

minden ember jó, kit megtalál egy szó
minden szó is jó, ha embernek való
minden ember más, de éppen ez a jó
hát meddig várjak még
hogy felhangzik egy elfelejtett szó

érzem, amit érzel, látom, amit látsz
mégis másképp mondom, mint amit te vársz
gondolhatok bármit, előbb mondod ki
megbotlom egy kőben, s te fogsz elesni
é hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb
összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog
ami nekem jó, az talán neked nem való
de mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott
egy-két elfelejtett szót

EMLÉKÜL
(Jakab György – Hatvani Emese)

a szívtelen időt megfordítanám,
hogy újra nálam legyél
hazudnám neked az élet dolgait,
hogy semmitől se félj

hiszem, mindent szabad, hogyha valakit szeretünk
felmentést ad a világ
a véletlen téged egyedül könnyen bánthatott
nem nyílhat már a virág

a hullámzó időt visszatartanám
ne gyűrűzzön tovább
szép lenne megint az együtt ébredés
jobban vigyáznék rád

hiszem, mindent lehet, hogyha valakit szeretünk
elnézi úgyis a világ
most már tudom, de egyedül kinek mondjam el
az égre írni ugye kár

a szívtelen időt megfordítanám,
hogy újra nálam legyél

FÉLTELEK
(Bokor Tibor – Bokor Gyula)

rég hiába hívtalak, elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem, még velem, még nekem
úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
megtaláljalak magamnak, vártalak

itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
szeress, ölelj mindig úgy engem
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
olyan jó, oly jó veled

még, ha elringat az álom, lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
megtaláljalak magamnak, vártalak

nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagyvilág
tudom már, hogy mit jelent, hogy féltelek
lehet másé az érdem, lehet másé a pénz
ami a koszorút fonja, lehet másé a kéz
lehet a dicsőség is másé, és ami ontja a fényt
de ha visszhangzik bennünk, óóóóó

A DAL A MIÉNK
(Karácsony János – Sztevanovity Dusan)

lehet másé a vétkem, és másé a múlt
lehet másé a csillag, ha a fénye kigyúlt
lehet másé a mennybolt, s amin fekszünk, a rét
de ha visszhangzik bennünk, óóóóó
a dal a miénk

ha mondanám, de nem tudom jól
akkor helyettem szól
egy szólam a régi napok dalaiból
lehet másé a harc is, lehet másé a rend,
lehet másé a dallam, lehet másé a csend,
lehet a gondolat is másé, másé a kezdet és a vég,
de ha visszhangzik bennünk, óóó
a dal a miénk

MARADJ VELEM
(Balázs Ferenc – Horváth Attila)

amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked

amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed